Ma voltam először a Jégbüfében. Olyan sokszor hallottam a nevét, hogy elit helynek képzeltem, fehér abrosszal, virágokkal az asztalon, répatortával és halkan csengő kiskanalakkal, kisvillákkal. A valóság: mintha egy szocialista talponálló lenne, ahol alkohol helyett cukorral bánnak. Jegyre osztják az ételt - elsőbb fizetsz -, meleg volt nagyon, az eső elől menekültünk be, aztán a fülledtségből menekültünk ki, hiába voltak plafonról lógó western-ventillátorok. Mikor a pénztárosnál afelől érdeklődtünk, merre találjuk a mosdót, úgy nézett ránk, mintha azt kérdeztük volna, hol osztják az ingyensütit.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt répatorta, de inkább ne lett volna. Harmincéves recept az is.
Legközelebb akkor megyek majd, mikor újból külföldről érkezett vendégekkel menekülünk az eső elől, és már elfelejtettem, hogy odabenn mást találok, mint fehér abroszt, finom répatortát, és halkan csengő kiskanalakat.
