Lomográfiára hajazó felvételek, a hang is jó. Valahogy az egységet mégsem érzem, talán a túl gyors vágások, és a megtervezettség miatt. (Lehet érezni, hogy ez projektmunka, tanult emberek összerakták bevált módszerek segítségével, "megcsinálták.")
Az Unfinished Sympathy-ban szintúgy zseniálisak a képek (Massive Attack), csakhogy ott nem esik szét az egész. (Esélye sincs szétesni, hisz egyetlen hosszú felvétel, "one take".) Újranéztem a klipet, és érdekes módon nem emlékeztem, hogy a végén "eltűnik a sarkon"; az elejére emlékeztem, arra viszont nem, mi a kiút, a levezetés.
Persze a Heaven is élvezhető háttérklipnek, csakhogy ha valaki leül, és figyel, nem áll össze a mozaik. Nagyon szépek a puzzle darabkák, mégsem állnak össze egésszé, mintha más-más dobozból szedték volna őket.
